Budapest ízei

Múlt héten volt még egy kis Étterem Hét Extra, és mivel egyik kedves kollégám áradozott az Eiffel Bistroról, úgy döntöttünk mi is kipróbáljuk. Mivel az a neve, hogy Eiffel Bistro, meg se néztem, hogy hol van, totál biztos voltam benne, hogy az Eiffel téren van...

M: - Megnézted hova megyünk? 

V:  - Nem, mert szerintem az Eiffel téren van. 

M: - Szerinted?!

V:  - Néha megbízhatnál az asszonyban... 

Ehhez képest, az Eiffel Bistro a gyönyörű Eiffel Palota épületének földszintjén van, a Bajcsyn :) Nagyon barátságos a belső tér, meleg színekkel, piros spriálszerű világítótestekkel, a falon képkeretben zöldellő mohákkal, amik különösen tetszettek nekem. 

Három fogásos menüt ettünk, mint azt már Étterem Héten megszokhattátok, ezúttal a 3300 forintos árkategóriából. Elmondanám így előlejáróban, hogy elmefújó élmény volt. 

Máté ezen a hűvös estén a tanyasi húslevest választotta előételnek. Sűrű volt és tartalmas, lehetett rajta érezni, hogy minden belefőtt, aminek egy tisztességes húslevesbe bele kell főlni. Szerencsére nem is volt sós - ezt sok más helyen elrontják. Igazán ízletes volt.

Én a füstölt lazac tatárral mentem, melyet blinin tálaltak kapros uborka chutney-val. Picúrka adag volt, de annál finomabb. A blini egy burgonyalángos korongocska, melynek a tetejére kenték a könnyű, kicsit majonézes lazackrémet, amit nem zavart meg a minimális mennyiségben feltűnő kapros uborkás szósz. Mellé balzsamos madársalátát kaptam, csodás kezdete volt ez az előétel egy mesés vacsorának.

A bemelegítés után nem sokkal meg is kaptuk a főételeket. Máté rozé kacsamellet evett chilis-áfonyás szilva chutneyval és krumplipürével. Annyira nem volt rozé, mint amennyire M szereti, de bőven kárpótolta Őt a tény, hogy a ropogós bőrkének szalonnasütés íze volt. Hogy-hogy nem, én is megkóstoltam, tényleg olyan íze volt. Egyrészt hihetetlenül finom, másrészt eszedbe juttatja régi kedves emlékeidet... Fantasztikus. Persze az áfonyás szilvás chutney nem volt M kedvence, de akinek csúszik a csípős-édes a husival, annak melegen ajánlom, mert írtó fincsi. 

A kacsa

A hétvégén nyitott új, immár igazán beülős helyet a Baan's Kitchen. A szegedi fiúk eddig is jelen voltak a budapesti burger színtéren a Keleti Pályaudvartól nem messze lévő kis burgerboltjukkal, de épp ezekben a napokban jutottak el odáig, hogy beülős helyet csináljanak. 

Baan's Kitchen Bp

Ár/Érték arány: Ok, kisebb hamburger 1400 HUF körül, a Juicy Lucy 2200, két burger, egy krumpli és 3 üdítő 4200 HUF volt

További info itt:Baan's Kitchen Facebook oldala

Cím: 1071, Budapest, Dózsa György út 36.

A héten a barátnőimmel volt találkozóm, és Budapest egy erősen behatárolt részén kellett megfelelő csacsogóhelyet találnom: olyasmit, ahol jól is lakunk és ki is mosolygósodunk. A nemzetközi konyha nemrég nyílt képviselője, a Mazi, hangulatosnak és izginek tűnt, rögtön megtetszett.

A kis görög étterem az Alkotmány utcában van, nem "Kazinczy u. belváros", de nem is esik ki kellemetlen módon. Azért döntöttem mellette, mert sokan sok félék vagyunk: van, aki egyáltalán nem vacsorázik, van, aki a padlizsánra bukik, én meg a húsra.  Mindenképp olyan hely kellett, ahol ha úgy van, egy tzatzikinél meg lehet állni, de akár jól be is lakhatunk. Az estét egy pohár finom Kiss Gábor Villány Rouge “364” 2014 - essel indítottuk, ami remekül illett a mediterrán ízekhez. 

Ettem én már életemben jó steaket, csak az marha régen volt. Egyet Bordeaux-ban, az Entrecote nevű helyen, ahol egészen konkrétan mást nem is készítenek, csak azt (melegen ajánlom, ha valaki arra jár), egy másikat pedig Normandiában a Boeuf and Cow étteremben. Mind a kettő tipikus francia steak volt, a maguk nemében fantasztikusak, de ahogyan az amerikaiak, mi magyarok is másképp gondoljuk a jó steaket. Én így:

Ribeye steak vörösboros sülthagymás jus-vel és édesburgonyapürével

Étterem hét volt, én pedig a MészárSteaket a blogolás kezdetén kinéztem már, így nagyon boldog voltam, hogy végre elérkezett a tökéletes alkalom. Miért? Mert nő vagyok, és nem tudok 250-300 g húst egy ültő helyemben megenni, pedig imádom a steaket. Ezúttal fix áron kaptunk 3 fogást (4900 forintért több volt, mint baráti), így sejthető volt, hogy amennyiben steak is lesz a menüben, akkor az nem lesz nagy. Végre lelkiismeretfurdalás nélkül rendelhettem és előzetes kutatásaim alapján ígéretes vacsorának néztünk elébe. 

A Ricsi's World's Jewish Streetfood-nak otthont adó Rácskertbe tavaly nyáron is sokat jártunk, így idén is örömmel tértünk vissza: egyrészt imádom a változó színekben pompázó lampionokat, másrészt Ricsinél mindig lehet enni valami kicsit és jót, épp akkora adagot, amitől még jót tud aludni az ember. 

A világ legjobb szendvicséből sem először ettem, be kell valljam. Kifejezetten szeretem, ahogy a hozzávalókat egyenként is: a kalácstésztából készült hosszúkás bucit, a rozmaringos-vörösboros marharagut, a savanyú uborkát és a pirított hagymát. Az egészben a legjobb az összehatás, és a tény, hogy úgy szottyos a szendvics, hogy mégsem ázik el. Bárhol bármikor nagyon szívesen ennék ilyet, kár, hogy csak a Rácskertben lehet... A szendvicsben lévő marharagu irtó finom: érzed rajta, hogy megadták neki a tökéletesség eléréséhez szükséges időt, fűszereket és folyadékot, erre még rádob egy lapáttal a paradicsomszeletekből, a savanyú uborkából és a mustáros kencéből származó lé. Tegyük hozzá, én baromi hártlis vagyok az elázott kenyérre, de hála az égnek, itt nem kell emiatt aggódni. A hagyma ezúttal kicsit túl volt pirítva, ez nagy kár, mert ártott a tökéletesség faktornak a keserű utóíz. Viszont ezt a típusú fűszerezést nem találod meg sehol máshol a városban, abszolút nem tucatízekről van szó, hanem egy egyedi és érett koncepcióról. 

Hogy ez-e a világ legjobb szendvicse? Menjetek el és döntsétek el Ti, nekem egy örök kedvencem. 

Ricsi's World's Jewish Streetfood

Ár/Érték arány: jó, a világ legjobb szendvicséért nem sok az 1400 forint

További info itt: https://www.facebook.com/ricsistreetfood

Cím: Rácskert: 1072 Budapest, Dob u. 40-42

A Vak Varjút már annyian ajánlottátok nekem, Kedves Olvasóim, hogy muszáj voltam kipróbálni. A sok magas értékelés és jó vélemény mellett volt még egy dolog, egészen pontosan egy tétel az étlapon, ami miatt megsürgettem látogatásunkat ebben a kiváló étteremben: a tatár beefsteak. Olyannyira ráaggódtam erre az ételre, hogy útközben mondtam is Mátémnak, hogy ha közlik, hogy sajnos épp nincs, akkor rögvest kifordulok az ajtón és tintával véres bosszút állok. Erre nem lesz szükség szerencsére :)

Mi ez az őrület a tatár beefsteak körül? Az, hogy történetesen a kedvenc kajám, fujjoljon aki akar, igen, nyers hús és nyers tojás, akkor is a legjobb. Viszont ismerjük be, rémesen problémás étel: kezdve azzal, hogy drága, mert bélszínből az igazi, folytatva azzal, hogy a bélszínt nem vágják el a húsboltban, nem olyan sok az az 1,8 kg hús... Tehát az ember vagy rászervez további minimum 6 embert és megcsinálja maga otthon csilliárd forintért, vagy eszik étteremben. DE: van egy olyan arany szabály is, amit ezennel sikeresen megszegtem, hogy tatár beefsteaket vagy otthon vagy sehol, mivel a hús frissességét csak akkor tudod ellenőrizni, ha ismered a hentest. Jelentem túléltem az akciót és el tudom képzelni, hogy a jövőben kísérletezzek még a műfajjal. 

Sajnos bekeverve érkezett, ezen így nehéz a saját ízlésed szerint változtatni, de esztétikus volt és állagra mesés. Sokat rontott a helyzeten, hogy hideg volt a pirítós, (kértem és kaptam meleget végül) és az én ízlésemnek sós volt a beefsteak, a borsot és a paprikát viszont hiányolta. A tökéletes beefsteaket keressük tovább Budapesten :) 

Máté velős pirítóssal kezdett kemencés kenyérlepényen, és ámbátor épp a velő számomra nem túl vonzó, még én is kóstoltam és isteni volt! Fűszeres és izgalmas, a velő belesülve a kenyérlepénybe, valamint egészen jó adag volt. Mindketten előétellel kezdtünk, és a pincérnek nagy derültséget okozva ezután rögtön desszertet kértünk.

A Vak Varjú desszertmenüjéről elmondhatjuk, hogy olyan jó, hogy az ember legszívesebben minden héten visszamenne, csak azért, hogy azt végigegye. Egyébként is hihetetlen jó hangulatú és kreatív az étlap, hiszen minden ételhez írnak egy pár sort kedvcsinálónak: a hozzávalók sorolása helyett hangulatokat és érzéseket, vagy varjúfejéshez (madártej esetében) hasonlatos abszurd jeleneteket idéznek, melyek mennek az adott fogáshoz, szuper ötlet! 

Visszatérve a desszertekhez: OMG! 

Egyrészt a desszertek akkorák voltak, hogy előétel után nem bírtuk őket megenni - lehet, hogy a mi kapacitásunkkal van baj, de tényleg ez volt. Másrészt nagyon-nagyon finomak voltak. Máté szerint a madártej könnyű volt és nagyon frankó volt a csatos üveges tálalás is. Az én túrótortám is ínycsiklandó volt, az alján vékony diós tésztaréteg, rajta az édesen savanykás túrótorta a tetején pedig egy akkora fekete cseresznye, amekkorát még életemben nem láttam. Egy álom...

Ami a hangulatot illeti, élő zongoraszó mellett kedves kiszolgálással pörgött a hely, és ugyan sokfelé megfordulunk, ritkán érzem magam ennyire étteremben. Ízléses és fiatalos lila-arany tapéta, plafonról fejjel lefelé lógó városok makettjei teszik a Vak Varjút otthonossá, kifejezetten szép az enteriőr. 

Ugyan a tatár beefsteaktől nem ájultam el, szívesen visszamennék a Vak Varjúba kipróbálni más fogásokat is az étlapról, mert nagyon tetszett a vendég centrikus mentalitás és leginkább a desszert. 

Ezen a héten kedves barátainkkal találkoztunk, ők mondták, hogy menjünk a Castroba a Madách téren. Egyébként is rég jártam ott, viszont kellemes emlékeim voltak, ezért örültem az ötletnek. Rá is vetettem magam az étlapra, hogy jól eltervezzem mit eszek. A legtöbb esetben ez van, a helyszínen már nem hezitálok, hanem napokkal előre eldöntöm, hogy az adott helyen melyik ételre vagyok kíváncsi. Itt például a csevapcsicsa csigázott fel, ugyanis még sosem ettem ilyet.  

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A Castro jó ideje jelen van a budapesti köztudatban, de mostanában nem olyan jó hírű már, mint régen. Mondják, hogy kedvestelenek a pincérek, vagy kevés a kaja (déli menüben)... Egy szó, mint száz, a Castro Bistro kap hideget és meleget az egyes értékelő fórumokon, nos végül mi is így jártunk, bár az átfogó élmény így is pozitív maradt. 

Az étlapon nem jutottam kifejezetten messzire, választásom, ami az előételt illeti, a legelső ehető dologra esett: Szezámolajos sültpaprika krémleves lime-mal, pisztáciás kaláccsal. 

Mikor kihozták, kicsit meglepődtem, mert úgy nézett ki, mint egy paradicsomleves, nem erre számítottam. Paradicsom is van benne, ez teljesen biztos, de a színét ezen kívül az magyarázza, hogy sült kápiapaprikából készült. Állagát tekintve selymes volt, íze pedig kellemesen fűszeres és nem volt nehéz eliminálni a zavaró tényezőként úszkáló gonosz rukkolákat sem. Lime-ot ugyan egyáltalán nem éreztem rajta, és szezámos aromát is igen mérsékelten, de volt hozzá valami észbontóan finom: a pirított pisztáciás kalács. A nagy tányér finom levessel és a ropogós édes kaláccsal őszintén szólva jól is laktam. 

De még ez után jött a csevapcsicsa, amit már tényleg ezer éve ki akartam próbálni. Szerencsére csak kis adagot kértem, ami 5 pici húsrudacskát jelentett, sóban sült parázsburgonyával, lilahagymával és ajvárral. 

A vegyes húsból készült kolbászkáknak is felfogható csevapcsicsa isteni volt. Jó borsos, fűszeres, a sült íz és az ajvár + hagyma kombináció mesésen működött együtt. Ami számomra hiányzott ebből, az a saláta, még valami friss igazán jól jött volna, ami enyhítené ezt a nagyon intenzív ízt. 

Máté az aktuális ajánlatból a Malacszűz Gingert választotta.

Amikor így írás közben megkérem, hogy idézze fel milyen volt az adott fogás, gyakran azt mondja, hogy "jó". Köszi. :) Kis noszogatásra elmondta, hogy bizony kicsit hideg volt a hús, viszont a gyömbér finom volt és pikánssá tette az ételt. 

Én is kóstoltam, bár bevallom kissé szkeptikus voltam, mert annyi íz volt azon a tányéron, hogy felfogni is alig bírtam. Ami a legjobban érdekelt, az a császárszalonna, mert a gyömbéres-paradicsomos-olajbogyós ízesítésű ételben egyszerűen környezetidegennek tűnt. Az összhatás viszont nem volt rossz, a malacszűz csíkok puhák és ízletesek voltak, és a szalonna íze is elfért a gazdag körítésben. 

A kiszolgálás barátságos, de ami miatt valóban tudom ajánlani a Castrot, az a konyha változatossága és kreativitása. A kókusztejtől a juhtúróig, az alapanyagok széles skálájából érdekes és izgalmas fogásokat kerekítenek. A Castro, ha nem is tökéletes, egy estét biztosan megér. 

Castro Bistro

Ár/Érték arány: jó, bár nem mondhatom, hogy olcsó. A város közepén jó ár.

További info itt: https://www.facebook.com/castrobistro/

Cím: Budapest, Madách tér 3.

Érdekes módon Magyarországon kisebb divatja van a csülöknek, mint például Szlovákiában vagy Csehországban, ahol az egyik legnépszerűbb sörkorcsolya a csülök, tormával, mustárral, jó fehér kenyérrel. Prágában és Pozsonyban is volt már hozzá szerencsém, de ha belegondolok, Bécsben, a Práterben is ilyet ettünk. Ha Pesten csülköt akarok enni, akkor a Kisüzembe megyek. 

Ezen a héten Mátém külföldön volt, így a bőven húszas éveiben járó "kisöcsémet" fűztem be a Budapest Ízei anyaggyűjtésre. Ő marhahúspogácsát evett görög pitában tzatzikivel, friss zöldségekkel, olajbogyóval és sült krumplival, én pedig csülköt tojással, tormával, savanyúsággal, lilahagymával és lepénykenyérrel, oh yeah. 

A csülkön nincs mit nagyon elrontani, önmagában lehet rossz az alapanyag, de arról nem a szakács tehet, hanem a hentes. Ami nagyon frankó itt a Kisüzemben, hogy nem kell egy egész füstölt csülökkel megbírkózni, hanem kapsz belőle 15 dkg-t, egy puha lepény kenyeret és a mellé járó gezemicével totál jól laksz. Egyébként is van ez a füstölt hús, tojás, hagyma, torma téma, ami miatt a húsvétot még a karácsonynál is jobban szeretem, és ha az ember szezonon kívül is rákívánkozik, most már Ti is tudjátok hol kell keresni. 

Marci elmondása szerint a marhahús szép adag volt és épp a túlsütés határán maradt a pont jó kategóriában. A pita - mint a képen látjátok - tekerős volt, de nem a vékony, hanem a vastagabb fajta, egyszerre puha és ropogós, nagyon finom. A sült krumpli mondjuk nem volt túlzásba víve (kb. 3 szemet találtunk belőle), de a tzatzikivel összeérő friss zöldségekkel együtt végül elég volt az étel. 

  

A Kisüzem nagyon szerethető hely, például általában szuper a zene (most is így volt) és koncertek is gyakran vannak. Szintén előny, hogy hihetetlenül pénztárcabarát, a fenti ételek 1300 - 1400 forintba kerülnek. Sokan pedig az italválasztékot dicsérik. Ha esetleg eddig nem jártatok volna itt, feltétlenül próbáljátok ki.  

Ezen a héten újfent a Dining City jóvoltából voltunk ott, ahol voltunk, egészen pontosan a Manna Lounge-ban az Alagút fölött. Múlt héten jött az e-mail, hogy terasznyitási akció van, 4000 forintért választhatunk egy előételt, egy főételt és egy desszertet. Mivel magunktól nem nagyon mennénk ilyen fancy helyre, gondoltuk kipróbáljuk, ha már adott a lehetőség. 

Akció ide vagy oda, nem volt nagy tumultus, bőven válogathattunk a szabad asztalok közül, és mivel esőre állt az idő, a szuperül betetőzött, tágas teraszon foglaltunk helyet. Érkezéstől távozásig végig asszisztált a személyzet, nagyon magas színvonalú volt a kiszolgálás. 

Előétel gyanánt hideg eperlevest ettem rebarbarával és mályvacukorral, Mátém pedig az ánizsos pácolt lazacot választotta tzatziki habbal és házi bagettel. A házi bagettet nekem is volt szerencsém megkóstolni, mert éhségűzőnek kaptunk belőle ízelítőt egy kis fűszervajjal. A ropogós, belül puha, fehér bagett gyakorlatilag az életemet mentette meg... Ezután jöttek a fentiek. Az eperleves nem volt tejszínes, sem joghurtos, sűrű volt, olyan volt tulajdonképpen, mint egy eper-rebarbara smoothie, amit tányérban kapsz. És volt benne egy óriási mályvacukor....yummie. Máté lazaca is gyorsan elpárolgott a tányérjáról, ezt a tzatzikin és a bagetten kívül némi zöldsaláta is kísérte.

A főételek közül Máté a sertésszüzet nézte ki magának (valószínűleg már feltűnt Nektek, hogy ez az egyik kedvence) én pedig a kacsamájjal szúrt jérce supreme nevű fogást szemeltem ki. Egyik szebb volt, mint a másik, és Mátét ritkán látom ilyen elismerően bólogatni. Ez olyan, amilyennek lennie kell, mondta, miközben ette a húst, majd hirtelen ráflesselt a turbolyás hollandi mártásra. Na hát nem is az ilyenkor étlapokat megtöltő általában mérsékelten finom spárgára koncentrált, hanem erre a könnyed és krémes szószra, melyet általában halételekhez kínálnak, de itt a turbolyával totálisan a feje tetejére állították, a legjobb értelemben.

Sertésszűz, feketeerdei sonka, spárga, turbolyás hollandi mártás

Az én jérce supreme-em is isteni volt, lecsóval és konfitált burgonyával hozták. Mi az a supreme? És mi az, hogy konfitált? A supreme egy speciális vágási mód eredménye: félig comb, félig mell. Színhús, de kicsit kevésbé száraz, mint a sima mell. A konfitálás pedig azt jelenti, hogy valamit alacsony hőfokon jó sokáig sütnek. Ha további kérdéseitek volnának az étlapokon visszaköszönő idegen kifejezésekről, akkor merem ajánlani a Nők Lapja Café Te beszélni étlapul? című releváns nagyon frappánsan összeszedett listáját.
Először kicsit aggódtam, hogy nem is szúrták azt a kacsamájat bele a jércesültembe, de végül csak meg lett és az összhatás ekkor lett igazán remek. Nem gondoltam, hogy a lecsó ennyire durván passzol a kacsamájjal, szuper volt, és aztán még ott volt hozzá a mámorítóan finom konfitált burgonya. Nem értem, hogy egy sült krumpli hogyan érheti el a tökéletességnek ilyen fokát, fantasztikus volt.

Kacsamájjal szúrt jérce supreme tavaszi lecsóval és konfitált újburgonyával

Jól látjátok, Kedves Barátaim, ez egy "nagy tányéron kis kaja" hely. De az a kis kaja nagyon nagyon finom.

A desszertjeinkre sem lehetett panasz, míg én Pina Colada mousse-t fogyasztottam, addíg Máté a csokoládé mille-feuille-t majszolta eperrel. Előbbi nagyon üdítő finomság, a koktél alapján kókuszos és ananászos, imádtam, ahogy a kókuszreszelék ropog a fogam alatt, maga a hab pedig könnyű és citrusos, nem volt túl édes, éppen jó volt. Szuperül feldobta a mangó alapú szósz, ami alákerült.

Pina Colada mousse valódi kókusszal a tetején

Mátém epres-csokis mille-feuille-e is irtó finom volt, friss sült leveles tészta sütiben étcsokoládé mousse eperrel turbózva, kiváló kreálmány.

Csokoládé mille feuille friss eperrel

A Manna Lounge-ban minden isteni volt, a környezet pedig csodaszép! A város és a Vár közti vékony zöldterületet használják ki, és én imádtam a teraszon a jukka pálmák között ücsörögni. Ennek a luxusnak viszont elég borsos ára van, így akciósan príma volt, de eredeti árán nem hiszem, hogy megengedném magamnak, hogy a Manna Lounge-ban egyek. Csak hogy tudjatok viszonyítani, kb. a főétel áráért kaptuk a 3 fogást.

Különleges alkalmakra, vagy egy jó kis Dining City kedvezménnyel a Manna Lounge szuper választás egy nyári randira.

Manna Lounge
Ár/Érték arány: közepes: magas árakon minőségi fogások mérsékelt mennyiségben
További info itt: http://www.mannalounge.com/
Cím: 1013 Budapest, Palota út 17.

A Kertem hányattatott sorsa ellenére él és virul, jelenleg az Olof Palme Ház előtti új helyszínen. A tulajok láthatólag mindent megtesznek, hogy ugyanazt a hangulatot kapjuk, mint a régi helyen, kint vannak a színes égők, a színes asztalok, jó a zene, kint a hanglemezekkel díszített pult, a vaslapon meg sül a hús. Sajnos színpad itt nincs, viszont van kivetítő.

Lehet, hogy találtunk egy jó kis foci EB néző helyet? 

Igyekezni fogok nem politizálni, de annyit ide a margóra talán megengedhetek magamnak, hogy a Liget projekt jó néhányunk életét felforgatja kicsit, hiszen aki a Városliget környékén él, szinte együtt lélegzik a parkkal, nagyon, nagyon szeretjük és szabadidőnk jelentős részét itt töltjük: futva, bringázva, sétálva, kutyázva, vagy éppen a Kertemben borozva, épp ezért nem mindegy, hogy mi is lesz belőle a projekt végére... 

Mi általában bringával érkezünk, ha időnk engedi egy pár kört meg is teszünk, mielőtt beülnénk a jól megérdemelt rozé hosszúlépésünket elfogyasztani. Ezúttal azért vágytam kifejezetten a Kertemre, mert egyrészt VÉGRE! olyan idő van, hogy ki lehet ülni, másrészt pedig könnyű vacsorát kívántam, a Kertemben pedig tavaly még isteni volt a grillezett gomolya, gondoltam megnézhetnénk idén is adnak-e. 

Mivel Mátém gyengélkedett, én indultam rögtön a beszerző körútra. Idén is adnak grillezett gomolyát, balkán burgert, csirke burgert, vegyes salátát, semmi olyat. amit friss zöldségekből és vaslapon sült jóságokból ne lehetne összerakni. A rendelés úgy van megoldva, hogy sorban állsz, leadod, fizetsz és kapsz egy cetlit, amivel vissza kell menni a kajáért. A tíz perc amíg készül az étel tökéletesen megfelel arra, hogy begyűjtsd a fröccsöt a szomszédos pultnál. Az ételek a számok alapján készülnek elméletileg sorban egymás után, de érdemes néha rákérdezni, hogy épp hol tartanak. Az én gomolyámat például elfelejtették megsütni, cserébe mikor szóltam, 

akkora sajtot sütöttek, hogy lelógott a tányéromról. 

Ez a mennyei fogás egyszerű, mint a faék, de annál finomabb. Az enyhén füstös gomolya olvadt a számban, üdítő kísérő volt házzá a zöldsaláta és a paradicsom. A salátán semmi dresszing, minden csak úgy natúr formában, semmi flanc. A lepény kenyér pedig pihe-puha kiegészítője a magában kevésbé laktató tálnak. 

Mátém a csirke burger mellett döntött, ez úgy néz ki, hogy a fenti lepénykenyérbe ugyanezt a friss salátát teszik, bele a grill csirkemell és a tetejére tetszés szerint nyomhatod saját magadnak a szószt: majonéz/mustár/ketchup/barbecue, talán még ajvár is van.

Csirke burger

A csirkemell, csirkemellségénél fogva kicsit száraz volt, de összességében

  ez egy nagyon finom minimál burger. 

Egy jó bringázás után nem is kell egyéb, mint egy ilyen, meg egy jó hosszú lépés. 

Jelenleg úgy tudjuk, hogy egész nyáron üzemel a Kertem, bár kezdeti nehézségek még vannak (a mosdó rettentő béna megoldása az Olof Palme házban), reméljük ahogy telnek a napok visszarázódik majd minden a régi kerékvágásba. 

Ha egy jó kis mozgás után könnyű vacsira vágytok és kellemes hangulatra, anélkül, hogy a gatyátok is rámenne, gyertek ki Ti is a Kertembe, és élvezzétek a ligeti lét ezen bájos elemét. 

Kertem
Ár/Érték arány: tök jó :) egy-egy ételünk 1300-1400 forintba került
További info itt: https://www.facebook.com/kertemfesztival/?fref=ts
Cím: Városliget, Olof Palme ház 

Mára szerencsére nem kell Spanyolországig utaznunk ahhoz, hogy tisztességes tapast együnk. Budapesten több helyen is kínálnak tapast, de az eredeti "sörkorcsolya" jelleg itthon nem érvényesül. Kint ugyanis a legtöbb helyen, ha rendelsz egy italt, automatikusan kapsz hozzá valami apró finomságot, és sok helyütt arra is nagyon odafigyelnek, hogy ne kapd kétszer ugyanazt. Így egy borozás, vagy sangriázás végére ritkán marad éhes az ember. A tapas fogalmába rendkívül sok minden belefér, tulajdonképpen bármi, ami kicsi adagokban tálalható, no persze itt is vannak ám alapművek, például a tortilla de patata (tojásos krumpli lepény), a patatas bravas (csípős sült krumpli), a chorizo (kolbász), a serrano (sonka), mini hamburgerek, tintahal karikák, egyik jobb, mint a másik, higgyetek nekem. 

Két nagyon kedves barátnőm is Spanyolhonba szakadt, akiket igyekszem időről időre meglátogatni, így elmondhatom magamról, hogy igazi tapastalattal rendelkezem. Nincs is jobb, mint a teraszon ülve sangriát kortyolgatva friss és minőségi, igazán könnyű és finom ételeket fogyasztani. A barátaiddal, beszélgetve, az egyes tálakból felváltva mazsolázva. Ezt az élményt kerestem, mikor rátaláltam a Padron Tapas Bar-ra a Horánszky utcában. Bevallom, nem először jártunk itt Mátémmal, de az első benyomás annyira kellemes volt, hogy mindenképpen írni akartam róla. Ugyan terasz nincs és ez a nyár közeledtével elég nagy hátrány, az ízek viszont ugyanolyanok, mint 2000 km-rel odébb. 

Kezdjük az alapokkal: Tortilla de Patata

A Tortilla de Patata receptjét egy önkéntes táborban tanultam egy Alicia nevű madridi lánytól. Lassú olivaolajban együtt sütjük a krumpli és hagymakarikákat, ahogy sül, péppé törjük, majd leszűrjük. Ezután összekeverjük felvert egész tojásokkal, és lepényeket sütünk belőle serpenyőben. Akkor menő, ha kívül szilárd, belül pedig kicsit még folyik. Mint mondottam alapmű a tapas műfajban, egyetlen szívfájdalmam a Padronnal kapcsolatban, hogy itt nem akkor készítik, amikor rendeled, hanem hidegen tálalják. Ettől persze az íze még mesés. Így néz ki: 

Ettünk még ezen kívül olajbogyó válogatást, házi kenyeret, sült apró halakat és patatas bravast. A sült apró halak meg voltak forgatva prézliben és olajban voltak kisütve. Én a halrajongó, valamiért most megkívántam, biztosan a mediterrán életérzés kedvéért. A kis halacskák finom ropogósak voltak, egyáltalán nem maradtak zsírosak, etették magukat, csak úgy toltam egyiket a másik után. Ez a tapas Mátémnak annyira nem jött be, zavarta, hogy rajta van a hal feje. Lányos zavaromban még meg is kérdeztem a pincért, hogy most az para, hogy megettem szőröstül bőröstül? De megnyugtattak, lazán lehet őket tolni befelé, isteni. 

Sült apró halak

Patatas bravas

A héten nem csak randink volt, hanem egy pár kedves régi kollégámmal is találkoztam, így ez a hét tökéletes volt arra, hogy a Hadik - Szatyor kettős mindkét felét kipróbáljam. A kávéházi idill tökéletes randihangulatot biztosított, míg a nyüzsgő Szatyor a hangosan nevetős találkozó helyszíne volt.

A Hadik kávéház évszázados múltra tekint vissza, és ezt lehet is érezni. Patinás. Bársony függönyei, kávéházi apró asztalai, meleg színei és a halk zene kellemes intimitást eredményeznek. Kicsit olyan, mintha visszautaznánk az időben, minden lelassul és elhalkul. Az étlapról a tyúkhúslevest választottam fásgaluskával és zöldborsóval, valamint a juhtúrós sztrapacskát bacon chips-szel és marinált lilahagymával, Mátém pedig a bazsalikomos sertésszűzérméket gombatatárral és rizottósüteménnyel. Gombatatár? Az meg mi? Néztünk egymásra és a felszolgáló segítségét kértük. A jelenetről Karinthy és a Rossz tanuló felel jutott eszünkbe, ugyanis az egyébként nagyon kedves pincérfiúnak lövése nem volt arról, hogy mi lesz a tányéron ezen a címen. Azért persze kitalált valamit, ami számára logikusnak tűnt, de nem talált. Annyira azért nem hosszú az az étlap... Mindegy, túltettük magunkat ezen, és a jeleneten jókat kuncogva vártuk az ételt. 

A húsleves nagyon finom volt, lehetett érezni rajta, hogy belefőtt minden, aminek egy tisztességes húslevesbe bele kell főni. Nyilván nem lesz olyan, mint édesanyánké, és húsleves műfajban ezt elég nehéz elengedni, én most megpróbáltam. A leves tele volt fincsi borsóval és fásgaluskával, amiről eddig szintén nem tudtuk micsoda: semmi köze a fához, valójában finomra darált húspéppel kevert galuskatészta, amit beleszaggatnak a levesbe. Fincsi! :) Itt egy kis ízelítő, a tálalás is nagyon tetszett: 

A következő a sztrapacska volt. Nagyon etette magát, ámbár én kicsit szottyosabban szeretem. A bacon chips finom ropogós volt, a marinálás pedig elvette a lilahagyma erős ízét. Tudom, a juhtúró nem mindenkinek a kedvence, de aki alapból szereti, az ebben fogásban sem fog csalódni. 

Mátém sajnos nem járt ekkora szerencsével. Az egyik kedvencét, a sertésszűzérmét rendelte, és hiába volt irtó gusztusosan feltálalva - még a színe is épp jó volt -, sajnos pont egy picivel tovább sütötték, mint kellett volna, ezért kemény és rágós lett. Nézzétek, milyen szép volt: