Ezen a héten kedves barátainkkal találkoztunk, ők mondták, hogy menjünk a Castroba a Madách téren. Egyébként is rég jártam ott, viszont kellemes emlékeim voltak, ezért örültem az ötletnek. Rá is vetettem magam az étlapra, hogy jól eltervezzem mit eszek. A legtöbb esetben ez van, a helyszínen már nem hezitálok, hanem napokkal előre eldöntöm, hogy az adott helyen melyik ételre vagyok kíváncsi. Itt például a csevapcsicsa csigázott fel, ugyanis még sosem ettem ilyet.  

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A Castro jó ideje jelen van a budapesti köztudatban, de mostanában nem olyan jó hírű már, mint régen. Mondják, hogy kedvestelenek a pincérek, vagy kevés a kaja (déli menüben)... Egy szó, mint száz, a Castro Bistro kap hideget és meleget az egyes értékelő fórumokon, nos végül mi is így jártunk, bár az átfogó élmény így is pozitív maradt. 

Az étlapon nem jutottam kifejezetten messzire, választásom, ami az előételt illeti, a legelső ehető dologra esett: Szezámolajos sültpaprika krémleves lime-mal, pisztáciás kaláccsal. 

Mikor kihozták, kicsit meglepődtem, mert úgy nézett ki, mint egy paradicsomleves, nem erre számítottam. Paradicsom is van benne, ez teljesen biztos, de a színét ezen kívül az magyarázza, hogy sült kápiapaprikából készült. Állagát tekintve selymes volt, íze pedig kellemesen fűszeres és nem volt nehéz eliminálni a zavaró tényezőként úszkáló gonosz rukkolákat sem. Lime-ot ugyan egyáltalán nem éreztem rajta, és szezámos aromát is igen mérsékelten, de volt hozzá valami észbontóan finom: a pirított pisztáciás kalács. A nagy tányér finom levessel és a ropogós édes kaláccsal őszintén szólva jól is laktam. 

De még ez után jött a csevapcsicsa, amit már tényleg ezer éve ki akartam próbálni. Szerencsére csak kis adagot kértem, ami 5 pici húsrudacskát jelentett, sóban sült parázsburgonyával, lilahagymával és ajvárral. 

A vegyes húsból készült kolbászkáknak is felfogható csevapcsicsa isteni volt. Jó borsos, fűszeres, a sült íz és az ajvár + hagyma kombináció mesésen működött együtt. Ami számomra hiányzott ebből, az a saláta, még valami friss igazán jól jött volna, ami enyhítené ezt a nagyon intenzív ízt. 

Máté az aktuális ajánlatból a Malacszűz Gingert választotta.

Amikor így írás közben megkérem, hogy idézze fel milyen volt az adott fogás, gyakran azt mondja, hogy "jó". Köszi. :) Kis noszogatásra elmondta, hogy bizony kicsit hideg volt a hús, viszont a gyömbér finom volt és pikánssá tette az ételt. 

Én is kóstoltam, bár bevallom kissé szkeptikus voltam, mert annyi íz volt azon a tányéron, hogy felfogni is alig bírtam. Ami a legjobban érdekelt, az a császárszalonna, mert a gyömbéres-paradicsomos-olajbogyós ízesítésű ételben egyszerűen környezetidegennek tűnt. Az összhatás viszont nem volt rossz, a malacszűz csíkok puhák és ízletesek voltak, és a szalonna íze is elfért a gazdag körítésben. 

A kiszolgálás barátságos, de ami miatt valóban tudom ajánlani a Castrot, az a konyha változatossága és kreativitása. A kókusztejtől a juhtúróig, az alapanyagok széles skálájából érdekes és izgalmas fogásokat kerekítenek. A Castro, ha nem is tökéletes, egy estét biztosan megér. 

Castro Bistro

Ár/Érték arány: jó, bár nem mondhatom, hogy olcsó. A város közepén jó ár.

További info itt: https://www.facebook.com/castrobistro/

Cím: Budapest, Madách tér 3.