Mára szerencsére nem kell Spanyolországig utaznunk ahhoz, hogy tisztességes tapast együnk. Budapesten több helyen is kínálnak tapast, de az eredeti "sörkorcsolya" jelleg itthon nem érvényesül. Kint ugyanis a legtöbb helyen, ha rendelsz egy italt, automatikusan kapsz hozzá valami apró finomságot, és sok helyütt arra is nagyon odafigyelnek, hogy ne kapd kétszer ugyanazt. Így egy borozás, vagy sangriázás végére ritkán marad éhes az ember. A tapas fogalmába rendkívül sok minden belefér, tulajdonképpen bármi, ami kicsi adagokban tálalható, no persze itt is vannak ám alapművek, például a tortilla de patata (tojásos krumpli lepény), a patatas bravas (csípős sült krumpli), a chorizo (kolbász), a serrano (sonka), mini hamburgerek, tintahal karikák, egyik jobb, mint a másik, higgyetek nekem. 

Két nagyon kedves barátnőm is Spanyolhonba szakadt, akiket igyekszem időről időre meglátogatni, így elmondhatom magamról, hogy igazi tapastalattal rendelkezem. Nincs is jobb, mint a teraszon ülve sangriát kortyolgatva friss és minőségi, igazán könnyű és finom ételeket fogyasztani. A barátaiddal, beszélgetve, az egyes tálakból felváltva mazsolázva. Ezt az élményt kerestem, mikor rátaláltam a Padron Tapas Bar-ra a Horánszky utcában. Bevallom, nem először jártunk itt Mátémmal, de az első benyomás annyira kellemes volt, hogy mindenképpen írni akartam róla. Ugyan terasz nincs és ez a nyár közeledtével elég nagy hátrány, az ízek viszont ugyanolyanok, mint 2000 km-rel odébb. 

Kezdjük az alapokkal: Tortilla de Patata

A Tortilla de Patata receptjét egy önkéntes táborban tanultam egy Alicia nevű madridi lánytól. Lassú olivaolajban együtt sütjük a krumpli és hagymakarikákat, ahogy sül, péppé törjük, majd leszűrjük. Ezután összekeverjük felvert egész tojásokkal, és lepényeket sütünk belőle serpenyőben. Akkor menő, ha kívül szilárd, belül pedig kicsit még folyik. Mint mondottam alapmű a tapas műfajban, egyetlen szívfájdalmam a Padronnal kapcsolatban, hogy itt nem akkor készítik, amikor rendeled, hanem hidegen tálalják. Ettől persze az íze még mesés. Így néz ki: 

Ettünk még ezen kívül olajbogyó válogatást, házi kenyeret, sült apró halakat és patatas bravast. A sült apró halak meg voltak forgatva prézliben és olajban voltak kisütve. Én a halrajongó, valamiért most megkívántam, biztosan a mediterrán életérzés kedvéért. A kis halacskák finom ropogósak voltak, egyáltalán nem maradtak zsírosak, etették magukat, csak úgy toltam egyiket a másik után. Ez a tapas Mátémnak annyira nem jött be, zavarta, hogy rajta van a hal feje. Lányos zavaromban még meg is kérdeztem a pincért, hogy most az para, hogy megettem szőröstül bőröstül? De megnyugtattak, lazán lehet őket tolni befelé, isteni. 

Sült apró halak

Patatas bravas