A Vak Varjút már annyian ajánlottátok nekem, Kedves Olvasóim, hogy muszáj voltam kipróbálni. A sok magas értékelés és jó vélemény mellett volt még egy dolog, egészen pontosan egy tétel az étlapon, ami miatt megsürgettem látogatásunkat ebben a kiváló étteremben: a tatár beefsteak. Olyannyira ráaggódtam erre az ételre, hogy útközben mondtam is Mátémnak, hogy ha közlik, hogy sajnos épp nincs, akkor rögvest kifordulok az ajtón és tintával véres bosszút állok. Erre nem lesz szükség szerencsére :)

Mi ez az őrület a tatár beefsteak körül? Az, hogy történetesen a kedvenc kajám, fujjoljon aki akar, igen, nyers hús és nyers tojás, akkor is a legjobb. Viszont ismerjük be, rémesen problémás étel: kezdve azzal, hogy drága, mert bélszínből az igazi, folytatva azzal, hogy a bélszínt nem vágják el a húsboltban, nem olyan sok az az 1,8 kg hús... Tehát az ember vagy rászervez további minimum 6 embert és megcsinálja maga otthon csilliárd forintért, vagy eszik étteremben. DE: van egy olyan arany szabály is, amit ezennel sikeresen megszegtem, hogy tatár beefsteaket vagy otthon vagy sehol, mivel a hús frissességét csak akkor tudod ellenőrizni, ha ismered a hentest. Jelentem túléltem az akciót és el tudom képzelni, hogy a jövőben kísérletezzek még a műfajjal. 

Sajnos bekeverve érkezett, ezen így nehéz a saját ízlésed szerint változtatni, de esztétikus volt és állagra mesés. Sokat rontott a helyzeten, hogy hideg volt a pirítós, (kértem és kaptam meleget végül) és az én ízlésemnek sós volt a beefsteak, a borsot és a paprikát viszont hiányolta. A tökéletes beefsteaket keressük tovább Budapesten :) 

Máté velős pirítóssal kezdett kemencés kenyérlepényen, és ámbátor épp a velő számomra nem túl vonzó, még én is kóstoltam és isteni volt! Fűszeres és izgalmas, a velő belesülve a kenyérlepénybe, valamint egészen jó adag volt. Mindketten előétellel kezdtünk, és a pincérnek nagy derültséget okozva ezután rögtön desszertet kértünk.

A Vak Varjú desszertmenüjéről elmondhatjuk, hogy olyan jó, hogy az ember legszívesebben minden héten visszamenne, csak azért, hogy azt végigegye. Egyébként is hihetetlen jó hangulatú és kreatív az étlap, hiszen minden ételhez írnak egy pár sort kedvcsinálónak: a hozzávalók sorolása helyett hangulatokat és érzéseket, vagy varjúfejéshez (madártej esetében) hasonlatos abszurd jeleneteket idéznek, melyek mennek az adott fogáshoz, szuper ötlet! 

Visszatérve a desszertekhez: OMG! 

Egyrészt a desszertek akkorák voltak, hogy előétel után nem bírtuk őket megenni - lehet, hogy a mi kapacitásunkkal van baj, de tényleg ez volt. Másrészt nagyon-nagyon finomak voltak. Máté szerint a madártej könnyű volt és nagyon frankó volt a csatos üveges tálalás is. Az én túrótortám is ínycsiklandó volt, az alján vékony diós tésztaréteg, rajta az édesen savanykás túrótorta a tetején pedig egy akkora fekete cseresznye, amekkorát még életemben nem láttam. Egy álom...

Ami a hangulatot illeti, élő zongoraszó mellett kedves kiszolgálással pörgött a hely, és ugyan sokfelé megfordulunk, ritkán érzem magam ennyire étteremben. Ízléses és fiatalos lila-arany tapéta, plafonról fejjel lefelé lógó városok makettjei teszik a Vak Varjút otthonossá, kifejezetten szép az enteriőr. 

Ugyan a tatár beefsteaktől nem ájultam el, szívesen visszamennék a Vak Varjúba kipróbálni más fogásokat is az étlapról, mert nagyon tetszett a vendég centrikus mentalitás és leginkább a desszert.