Budapest ízei

Ezen a héten kedves barátainkkal találkoztunk, ők mondták, hogy menjünk a Castroba a Madách téren. Egyébként is rég jártam ott, viszont kellemes emlékeim voltak, ezért örültem az ötletnek. Rá is vetettem magam az étlapra, hogy jól eltervezzem mit eszek. A legtöbb esetben ez van, a helyszínen már nem hezitálok, hanem napokkal előre eldöntöm, hogy az adott helyen melyik ételre vagyok kíváncsi. Itt például a csevapcsicsa csigázott fel, ugyanis még sosem ettem ilyet.  

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A Castro jó ideje jelen van a budapesti köztudatban, de mostanában nem olyan jó hírű már, mint régen. Mondják, hogy kedvestelenek a pincérek, vagy kevés a kaja (déli menüben)... Egy szó, mint száz, a Castro Bistro kap hideget és meleget az egyes értékelő fórumokon, nos végül mi is így jártunk, bár az átfogó élmény így is pozitív maradt. 

Az étlapon nem jutottam kifejezetten messzire, választásom, ami az előételt illeti, a legelső ehető dologra esett: Szezámolajos sültpaprika krémleves lime-mal, pisztáciás kaláccsal. 

Mikor kihozták, kicsit meglepődtem, mert úgy nézett ki, mint egy paradicsomleves, nem erre számítottam. Paradicsom is van benne, ez teljesen biztos, de a színét ezen kívül az magyarázza, hogy sült kápiapaprikából készült. Állagát tekintve selymes volt, íze pedig kellemesen fűszeres és nem volt nehéz eliminálni a zavaró tényezőként úszkáló gonosz rukkolákat sem. Lime-ot ugyan egyáltalán nem éreztem rajta, és szezámos aromát is igen mérsékelten, de volt hozzá valami észbontóan finom: a pirított pisztáciás kalács. A nagy tányér finom levessel és a ropogós édes kaláccsal őszintén szólva jól is laktam. 

De még ez után jött a csevapcsicsa, amit már tényleg ezer éve ki akartam próbálni. Szerencsére csak kis adagot kértem, ami 5 pici húsrudacskát jelentett, sóban sült parázsburgonyával, lilahagymával és ajvárral. 

A vegyes húsból készült kolbászkáknak is felfogható csevapcsicsa isteni volt. Jó borsos, fűszeres, a sült íz és az ajvár + hagyma kombináció mesésen működött együtt. Ami számomra hiányzott ebből, az a saláta, még valami friss igazán jól jött volna, ami enyhítené ezt a nagyon intenzív ízt. 

Máté az aktuális ajánlatból a Malacszűz Gingert választotta.

Amikor így írás közben megkérem, hogy idézze fel milyen volt az adott fogás, gyakran azt mondja, hogy "jó". Köszi. :) Kis noszogatásra elmondta, hogy bizony kicsit hideg volt a hús, viszont a gyömbér finom volt és pikánssá tette az ételt. 

Én is kóstoltam, bár bevallom kissé szkeptikus voltam, mert annyi íz volt azon a tányéron, hogy felfogni is alig bírtam. Ami a legjobban érdekelt, az a császárszalonna, mert a gyömbéres-paradicsomos-olajbogyós ízesítésű ételben egyszerűen környezetidegennek tűnt. Az összhatás viszont nem volt rossz, a malacszűz csíkok puhák és ízletesek voltak, és a szalonna íze is elfért a gazdag körítésben. 

A kiszolgálás barátságos, de ami miatt valóban tudom ajánlani a Castrot, az a konyha változatossága és kreativitása. A kókusztejtől a juhtúróig, az alapanyagok széles skálájából érdekes és izgalmas fogásokat kerekítenek. A Castro, ha nem is tökéletes, egy estét biztosan megér. 

Castro Bistro

Ár/Érték arány: jó, bár nem mondhatom, hogy olcsó. A város közepén jó ár.

További info itt: https://www.facebook.com/castrobistro/

Cím: Budapest, Madách tér 3.

Érdekes módon Magyarországon kisebb divatja van a csülöknek, mint például Szlovákiában vagy Csehországban, ahol az egyik legnépszerűbb sörkorcsolya a csülök, tormával, mustárral, jó fehér kenyérrel. Prágában és Pozsonyban is volt már hozzá szerencsém, de ha belegondolok, Bécsben, a Práterben is ilyet ettünk. Ha Pesten csülköt akarok enni, akkor a Kisüzembe megyek. 

Ezen a héten Mátém külföldön volt, így a bőven húszas éveiben járó "kisöcsémet" fűztem be a Budapest Ízei anyaggyűjtésre. Ő marhahúspogácsát evett görög pitában tzatzikivel, friss zöldségekkel, olajbogyóval és sült krumplival, én pedig csülköt tojással, tormával, savanyúsággal, lilahagymával és lepénykenyérrel, oh yeah. 

A csülkön nincs mit nagyon elrontani, önmagában lehet rossz az alapanyag, de arról nem a szakács tehet, hanem a hentes. Ami nagyon frankó itt a Kisüzemben, hogy nem kell egy egész füstölt csülökkel megbírkózni, hanem kapsz belőle 15 dkg-t, egy puha lepény kenyeret és a mellé járó gezemicével totál jól laksz. Egyébként is van ez a füstölt hús, tojás, hagyma, torma téma, ami miatt a húsvétot még a karácsonynál is jobban szeretem, és ha az ember szezonon kívül is rákívánkozik, most már Ti is tudjátok hol kell keresni. 

Marci elmondása szerint a marhahús szép adag volt és épp a túlsütés határán maradt a pont jó kategóriában. A pita - mint a képen látjátok - tekerős volt, de nem a vékony, hanem a vastagabb fajta, egyszerre puha és ropogós, nagyon finom. A sült krumpli mondjuk nem volt túlzásba víve (kb. 3 szemet találtunk belőle), de a tzatzikivel összeérő friss zöldségekkel együtt végül elég volt az étel. 

  

A Kisüzem nagyon szerethető hely, például általában szuper a zene (most is így volt) és koncertek is gyakran vannak. Szintén előny, hogy hihetetlenül pénztárcabarát, a fenti ételek 1300 - 1400 forintba kerülnek. Sokan pedig az italválasztékot dicsérik. Ha esetleg eddig nem jártatok volna itt, feltétlenül próbáljátok ki.  

Ezen a héten újfent a Dining City jóvoltából voltunk ott, ahol voltunk, egészen pontosan a Manna Lounge-ban az Alagút fölött. Múlt héten jött az e-mail, hogy terasznyitási akció van, 4000 forintért választhatunk egy előételt, egy főételt és egy desszertet. Mivel magunktól nem nagyon mennénk ilyen fancy helyre, gondoltuk kipróbáljuk, ha már adott a lehetőség. 

Akció ide vagy oda, nem volt nagy tumultus, bőven válogathattunk a szabad asztalok közül, és mivel esőre állt az idő, a szuperül betetőzött, tágas teraszon foglaltunk helyet. Érkezéstől távozásig végig asszisztált a személyzet, nagyon magas színvonalú volt a kiszolgálás. 

Előétel gyanánt hideg eperlevest ettem rebarbarával és mályvacukorral, Mátém pedig az ánizsos pácolt lazacot választotta tzatziki habbal és házi bagettel. A házi bagettet nekem is volt szerencsém megkóstolni, mert éhségűzőnek kaptunk belőle ízelítőt egy kis fűszervajjal. A ropogós, belül puha, fehér bagett gyakorlatilag az életemet mentette meg... Ezután jöttek a fentiek. Az eperleves nem volt tejszínes, sem joghurtos, sűrű volt, olyan volt tulajdonképpen, mint egy eper-rebarbara smoothie, amit tányérban kapsz. És volt benne egy óriási mályvacukor....yummie. Máté lazaca is gyorsan elpárolgott a tányérjáról, ezt a tzatzikin és a bagetten kívül némi zöldsaláta is kísérte.

A főételek közül Máté a sertésszüzet nézte ki magának (valószínűleg már feltűnt Nektek, hogy ez az egyik kedvence) én pedig a kacsamájjal szúrt jérce supreme nevű fogást szemeltem ki. Egyik szebb volt, mint a másik, és Mátét ritkán látom ilyen elismerően bólogatni. Ez olyan, amilyennek lennie kell, mondta, miközben ette a húst, majd hirtelen ráflesselt a turbolyás hollandi mártásra. Na hát nem is az ilyenkor étlapokat megtöltő általában mérsékelten finom spárgára koncentrált, hanem erre a könnyed és krémes szószra, melyet általában halételekhez kínálnak, de itt a turbolyával totálisan a feje tetejére állították, a legjobb értelemben.

Sertésszűz, feketeerdei sonka, spárga, turbolyás hollandi mártás

Az én jérce supreme-em is isteni volt, lecsóval és konfitált burgonyával hozták. Mi az a supreme? És mi az, hogy konfitált? A supreme egy speciális vágási mód eredménye: félig comb, félig mell. Színhús, de kicsit kevésbé száraz, mint a sima mell. A konfitálás pedig azt jelenti, hogy valamit alacsony hőfokon jó sokáig sütnek. Ha további kérdéseitek volnának az étlapokon visszaköszönő idegen kifejezésekről, akkor merem ajánlani a Nők Lapja Café Te beszélni étlapul? című releváns nagyon frappánsan összeszedett listáját.
Először kicsit aggódtam, hogy nem is szúrták azt a kacsamájat bele a jércesültembe, de végül csak meg lett és az összhatás ekkor lett igazán remek. Nem gondoltam, hogy a lecsó ennyire durván passzol a kacsamájjal, szuper volt, és aztán még ott volt hozzá a mámorítóan finom konfitált burgonya. Nem értem, hogy egy sült krumpli hogyan érheti el a tökéletességnek ilyen fokát, fantasztikus volt.

Kacsamájjal szúrt jérce supreme tavaszi lecsóval és konfitált újburgonyával

Jól látjátok, Kedves Barátaim, ez egy "nagy tányéron kis kaja" hely. De az a kis kaja nagyon nagyon finom.

A desszertjeinkre sem lehetett panasz, míg én Pina Colada mousse-t fogyasztottam, addíg Máté a csokoládé mille-feuille-t majszolta eperrel. Előbbi nagyon üdítő finomság, a koktél alapján kókuszos és ananászos, imádtam, ahogy a kókuszreszelék ropog a fogam alatt, maga a hab pedig könnyű és citrusos, nem volt túl édes, éppen jó volt. Szuperül feldobta a mangó alapú szósz, ami alákerült.

Pina Colada mousse valódi kókusszal a tetején

Mátém epres-csokis mille-feuille-e is irtó finom volt, friss sült leveles tészta sütiben étcsokoládé mousse eperrel turbózva, kiváló kreálmány.

Csokoládé mille feuille friss eperrel

A Manna Lounge-ban minden isteni volt, a környezet pedig csodaszép! A város és a Vár közti vékony zöldterületet használják ki, és én imádtam a teraszon a jukka pálmák között ücsörögni. Ennek a luxusnak viszont elég borsos ára van, így akciósan príma volt, de eredeti árán nem hiszem, hogy megengedném magamnak, hogy a Manna Lounge-ban egyek. Csak hogy tudjatok viszonyítani, kb. a főétel áráért kaptuk a 3 fogást.

Különleges alkalmakra, vagy egy jó kis Dining City kedvezménnyel a Manna Lounge szuper választás egy nyári randira.

Manna Lounge
Ár/Érték arány: közepes: magas árakon minőségi fogások mérsékelt mennyiségben
További info itt: http://www.mannalounge.com/
Cím: 1013 Budapest, Palota út 17.