Budapest ízei

Kezdjük azzal, hogy tavaly is voltunk a Mazel Tovban, és annyira rossz volt, hogy kifelé menet azt mondtam Máténak, hogy én soha többé nem akarok ide jönni. De az én higgadt és meggondolt vőlegényem azt mondta, hogy Á, adjunk neki még egy esélyt, jöjjünk vissza egy év múlva. Ez volt most, de harmadik randi nem lesz a Mazel Tovban, az tuti, Kedves Barátaim. 

Az első trauma: Tavalyi látogatásunk alkalmával annyira rossz volt a kiszolgálás, hogy egy órát vártunk, mire kihozták az addigra kihűlt ételeket... Grrrrr. Persze-persze sokan voltunk, nem volt elég felszolgáló, na de most komolyan. Konkrétan olyan rossz érzéssel távoztunk, hogy még az idei évi látogatásunk előtt is azon viccelődtünk, hogy lehet, hogy jó lenne enni valamit, mielőtt beülünk vacsorázni a Mazel Tovba. Az ételek akkor finomnak tűntek, de könyörgöm, olyan éhes voltam, hogy két fröccstől berúgtam és a rozsdás szöget is megettem volna, mire kihozták a kaját. Meg is ettem, úgy ahogy volt, hidegen, bánja kánya. 

A második: Ezúttal a kiszolgálásra nem lehetett panasz. Óriási mosollyal köszöntött minket a személyzet, pikk-pakk előttünk volt minden. Mivel hosszú várakozásra számítottam, rendeltem előételnek olajbogyót, amihez alapból nem kaptam kenyeret, miután kértem, kaptam egy pitát. Hála a jó égnek, mert ha az a pita nincs, akkor éhen maradok. Hamar jött a főétel is. Jó előre kinéztem a shawarma nevű ételt, mely a leírás szerint: Titkos fűszerezéssel készült omlós csirkecombfilé, tahini szósszal, grillezett céklával, matbucha salátával és zaatar pitával. Mind a ketten ilyet ettünk. Íme: 

Aki megmondja mi a legnagyobb probléma a képen látható étellel, annak az ízlése megegyezik az enyémmel. Mi ez a rettentő sok petrezselyem és miért kell vele elborítani az egész tányért?! Az első 5 percet a petrezselyem eltávolításával töltöttem. A csirke "titkos" fűszerezését annyira titkolják, hogy inkább teleszórják az egész ételt petrezselyemmel, nehogy az egyszeri étkezőnek esélye legyen kitalálni, hogy mit eszik... Egyébként a tahini szószt is sikerült telenyomni petrezselyemmel, ehhez is gratulálok, kérlek érezzétek az iróniát a hangomban. A tahini, ha valaki esetleg nem tudná mi az, szezámmag krém és lehet irtó finom. A tányéromon található híg cucc nem volt az... A csirke ízetlen volt, cserébe rágós, a pitának csak a felét tették rá a tányérunkra, a matbucha saláta (képen piros, marokkói paradicsom saláta) keserű volt, a cékla az cékla. Az egyetlen szép húzás ezen a tányéron a pár szem gránátalma darabka volt, de ennyi azért nem viszi el a hátán az egész történetet. Néztünk egymásra, hogy most mi van, ez most komolyan nem ízlik? És nem.

Pedig a Mazel Tovban minden adottnak tűnik, hogy jól érezd magad... Az egyik legkellemesebb helyszín a belvárosban, hangulatos a belső udvar a kis villanykörtékkel, jó a zene, most már a kiszolgálás se rossz. És akkor most rossz a konyha... Kár. 

Kis mentés volt a végén a desszert. Míg Mátém a galileai csokitortát választotta, én a jeruzsálemi túrótortára voksoltam. Finomak voltak, de tényleg. A csokitorta Milka csokival készült, kicsit tömény volt, de nem vészes és az adaggal sem volt probléma.

Galileai csokoládétorta

Az én túrótortám is nagyon ízletes volt, sőt, odáig megyek, hogy ötletes. A szokásos citromos íz mellett egy ici-pici marcipánnal dobták fel ezt a desszertet, ráadásul óriási volt, így végül mindketten jól lakottan távoztunk. 

Jeruzsálemi túrótorta

Ezekkel a tapasztalatokkal azt tudom mondani, hogy a Mazel Tov sajnos nem alkalmas egy egész estés, meghitt vacsorás randira. Egyszerűen nem elég jó. Ha van kedvetek, üljetek be egy kávéra meg egy sütire, arra tökéletes. 

Mazel Tov

Ár/Érték: nem drága, de mivel nem finom az étel, szerintem nem éri meg

További info itt: http://mazeltov.hu/

Cím: 1073 Budapest, Akácfa u. 47

A hétre nem ezt a bejegyzést szántam, de szükség törvényt bont: mesés szendvicset ettünk a Beer, Burger and Barbecue fesztiválon a Millenárison ma délben. Se sört, se burgert, se barbecue-t nem ettünk, mégsem bántuk meg a választásunkat. 

Bridges Food Bar? Nekem ez nem mond semmit. Még, Kedves Barátaim, még nem mond semmit. A következő hetekben (amint megtudom pontosan mikor, frissítem a cikket) fog nyitni a Corvin negyedben a Bridges Food Bar. Bemutatkozóul mindössze kétféle szendviccsel készültek, de a következő játszódott le: Beérünk a fesztivál területére, instant elkap minket a mindent átható sült hús és hamburger illat, nézgelődünk, és Máté kiszúrja A SZENDVICSET. Apukám arra tanított, hogy ha valahol túl sokfélét lehet választani, az gyanús, ugyanis nehéz sok hozzávalót frissen tartani, pláne egy fesztiválon. Ennek az ellenkezője viszont mindig jó jel. A Bridges Food Barnál nem kellett 10 másodperc alatt annyi döntést meghoznunk, mint egy Starbuck's-ban, elég volt annyit eldönteni, hogy csirke vagy marha. 10 perc alatt a kezünkben volt az alábbi finomság: 

Nagyon sajnáltam a Zing Burgerhez 40 percig sorban álló embereket, ámbár elismerem, a Zing Burger frankó, de bármikor hozzá lehet jutni. Ez itt viszont valami egészen ÚJ. Ez itt kérem egy Philly Cheese Steak Sandwich with French Fries and Peanut Mayo. Máté csirkéset evett, én marhásat és állítom Nektek, hogy ez a hely nagyon menő lesz, ha egyszer kinyit. A hús jó minőségű volt, és az ezt körbefogó apróságok olyan egészet alkottak, hogy megint összefutott a nyál a számban, hogy rágondoltam. A szendvics puha fehér kiflije ha egyszerűen megvajaznánk is isteni lenne, de ahogy összeér benne a szaftos, enyhén fűszeres vaslapon sült hús, a borsos sült hagyma, a sajtszósz és az apróra vágott kaliforniai paprika, az valami észbontó. És mind emellett a Bridges Food Bar a Peanut Mayo-jával feltette magát a legjobb majonézek Budapesten térképre. (Hogy mik vannak még azon a térképen, arról majd később). Ez a majonéz, amit a kívül ropogós-belül puha, comme il faut hasábburgonyához tálaltak, feledhetetlen: sós, pikáns, nagyon izgalmas. Sokkal kevésbé a mogyoró, mint a sósság-vajasság dominál benne, de emellett könnyű maradt, gratulálok a kreálónak. A csirkés változat épp ugyanilyen finom volt. 

Egy szó, mint száz, megint lesz egy szuper hely Budapesten, nem más, mint a Bridges Food Bar a Corvin negyednél.

Bridges Food Bar 

Ár/Érték: még nem lehet tudni, a fesztiválon 2200 forint volt a szendvics+krumpli, de ha dönteni kell, hogy itt költöd el, vagy a Mekiben, akkor inkább itt költsd el :)

További info itt: https://www.facebook.com/BridgesFoodBar/timeline

Cím:1082 Budapest Üllői út 52/b

Ezen a héten elmaradt a date night, lett helyette girls' night out, és tök szuper volt. Andi barátnőmmel a Curry House-ba mentünk, pusztán abból a megfontolásból, hogy mindketten kedveljük a keleti fűszerezésű ételeket. A budapesti köztudat eléggé kimerül az Indigo-nál, ha indiai konyháról van szó, ezért direkt másik éttermet kerestem, had lássuk mi az egyéb felhozatal. 

A Curry House egész forgalmasnak tűnt, a dekoráció kellemes és autentikus, fel is vettük a ritmust elég könnyen, így egy menta tea és egy mangó lassi társaságában kezdtük az étkezést. Akik nem ismernék a lassit, azok próbálják ki! :) Joghurt alapú indiai ital, elég sűrű, olyasmi, mint egy turmix, vigyázni kell, nehogy már ezzel jól lakjunk. Létezik belőle édes és sós változat, a sósat még én sem próbáltam, de az édes, gyümölcsös lassik általában elképesztően finomak.

Főétel gyanánt egy klasszikus csirke curry-t választottam, Andi pedig Csirke pudina kebabot. Melyik micsoda? A klasszikus csirke curry attól jó, hogy a fűszereket (hagyma, fokhagyma, gyömbér, koriander, kardamom, kurkuma, római kömény stb) megpirítják a serpenyőben, ehhez jön egy kis paradicsompüré amin megsütik a húst és a végén joghurttal hígítják a szószt. A végeredmény egy vastag, ínycsiklandóan fűszeres ragu, benne az omlós és puha csirkemell darabokkal, isteni. A szósz tunkolásához egy fokhagymás naan-t rendeltem, és ez az a rész, ahol elsírtam magam a gyönyörűségtől. Valaki adjon már nekem egy ilyen naan receptet, légyszi... Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez, de esküszöm egyszerre volt puha és ropogós a naan... Annyira finom volt, hogy muszáj voltam hangosan hümmögni evés közben. 

A másik főétel, a csirke pudina kebab abban különbözött, hogy sajnos nem szósszal érkezett. Ugyan ezt is joghurtban és fűszerekben pácolták, (a pudina mentát jelent), utána tandoor-ban sütötték meg, ami egy henger alakú agyag vagy fém sütő. Itt tehát a hangsúly nem a mártáson, hanem a grillezéshez hasonló sütésen van. Ez a fogás is nagyon finom volt, bár kicsit szárazabb, Andi ezzel remekül harmonizáló, teljes kiőrlésű mentás lepénykenyeret fogyasztott. 

Ez esetben sem előételt, sem desszertet nem ettünk, mivel a főétel annyira jó volt, hogy egy morzsát sem hagytam volna meg belőle szívesen. Tegyük hozzá, hogy a kiszolgálás se nagyon szorgalmazta a fogyasztást, amit őszintén nem értek...

Összességében frankó élmény volt a Curry House, a pirított fűszerek tánca bárkit képes lesz elvarázsolni. 

Curry House

Ár/Érték: jó, két csirke főétel, két naan, két ital 6500 forint volt

További info itt: http://curryhouse.hu/

Cím:1085 Budapest Horányszki u. 1

Menjünk a Stefánia Pizzeriába. A Stefánia út és a Thököly út sarkán lévő kis olasz étterem finom mediterrán fogásokat kínál abszolút elérhető áron és mindig van hely. A legjobb, ami valaha történt velem egy olyan péntek estén, amire nem készültem előre: nem kellett órákon keresztül kutyagolni a belvárosban asztalra vadászva és nem kellett végül az éhségtől kopogó szemmel kompromisszumot kötni (árban vagy minőségben) azért a nyamvadt asztalért... Ez számtalanszor megtörtént már velem, biztosan Veletek is, és azért ehhez nincs mindig türelme az embernek. 

A másik nyomós ok, amiért a Stefánia Pizzeriát választottuk ezen a héten az, hogy gyakorlatilag a szomszédban van, sétával kellemesen megközelíthető helyen, így a bkv-zás élményét is levonhattuk az estéből. Szuper. 

És most lássuk mit lehet enni. 

Először is: végre egy hely Budapesten, ahol külön kérés nélkül hoznak rágcsát, amíg várakozol. Ez csekély erőbefektetés az étteremnek, míg a vendég (nézzünk magunkba és valljuk be, hogy éhesen idegesek vagyunk) teljesen kisimul tőle. Nem bánjuk a várakozást, lelassulunk, az italunkat kortyolgatva és a rágcsát ropogtatva megengedjük magunknak, hogy végre kikapcsoljunk. Mesés. 

Ezután én olasz paradicsomlevest ettem bazsalikomos mozzarellával, utána pedig mézes joghurtban pácolt csirkemell filét chilis oliván sütve krokettel, Máté pedig a Dijoni sertésszűz csíkokat választotta pirított karottával és (olivás) rizzsel. 

A leves kellemes elegye volt az olaszos fűszeres paradicsomlevesnek és a magyaros, édes receptnek. Ez elég meglepő volt számomra, kicsit olyan volt, mintha a séf adaptálni szeretné az eredeti olasz elgondolást a magyar ízléshez, jól sikerült neki. A leves sűrű volt és laktató, meg is ijedtem, hogy nem lesz hely a másodiknak, de azért csak összeszedtem magam. 

Olasz paradicsomleves

A csirkemell filé is nagyon el volt találva, egyáltalán nem volt száraz, cserébe olvadt a számban. A chili és az oliva érdekes savas réteget kreált a húson, de nem szószt. Abból a mézes joghurtos pácból ízlésem szerint maradhatott volna több a húson, és a krokett mellé egy kis adag friss kevert saláta jó ötlet lenne, ezek sajnos lemaradtak. 

A dijoni sertés is finom volt, a mustáros szósz dominált, de nem volt csípős, a sült répa jól passzolt hozzá, de az nem volt hangsúlyos. Mátém oliva nélkül kérte a rizst, így sajnos azt nem tudtuk meg, hogy ez a hozzávaló merre kanyarította volna az összhatást. 

Jártunk már itt régebben is, tudjuk, hogy ezeken kívül finom a kacsamáj toast pirított kaláccsal és a lasagna is remek. A Stefánia Pizzeriát szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az olaszos ízeket és aki péntek esti "úristennemfoglaltamasztalt" hangulatban van. 

Stefánia Pizzeria

Ár/Érték: jó, tészta és szárnyas főételek 1500-2000 forint kölül

További info itt: http://stefaniapizzeria.hu/

Cím:1143 Budapest, Stefánia út 32.