Először is szögezzük le, hogy soha nem engedném meg magamnak, hogy ennyit költsek egy vacsorára. Ezzel együtt, egyszer az életben muszáj volt kipróbálnom egy Michelin csillagos éttermet. Szóval mire nem jó a Karácsony, a családomtól, akiknek ezúton is NAGYON NAGYON KÖSZÖNJÜK, vacsi vouchert kaptunk ajándékba, mely Csia Veronika gasztrobloggernek és Lénárt Máté gasztroblogger asszisztensnek szólt :) Annyira cukik!!! :) Így hát félévfordulónkra (szigorúan NEM! Valentín napra) elmentünk a Tantiba.

Mire készültünk?

1. Nem fogjuk érteni a kaját.

2. Ki fognak nézni minket onnan, hogy ez a két csóró mit keres itt?!

3. Nagy tányéron kis kaja lesz, otthagyjuk a voucheren kívül a gatyánkat is és valószínű jól sem fogunk lakni...

Akkor miért kértétek ezt Karácsonyra?! - Mert:

1. A fejlődés a komfortzónán kívül történik.

2. Nyugodtan le lehet szarni mások mit gondolnak amiatt, hogy nem talpig Louis Vuittonban toljuk.

3. Drága volt az a reinkarnációs tanfolyam, de hát egyszer élünk.

Három fogást ettünk étlap szerint, mire végeztünk volt az hét is. Volt meglepibe házi kenyér francia vajakkal, amuse-bouche (pici előétel) falatka, elő és utó desszert is. Minden hihetetlenül finom volt, és mindenről elmondták, hogy micsoda. Ez utóbbira nagy szükség volt, mert egy-két fogás előtt meglehetősen értetlenül álltunk. Röhögtünk is, hogy bazira kár belénk ez a csúcsgasztronómia. Annyi féle dolog volt a tányéron egy-egy fogásnál, amit annyi vadonatúj kifejezéssel magyaráztak, hogy körülbelül a srác mondókájának a felénél kapcsoltam ki. Körülbelül ott, hogy dióolajhomok... ??? Mindegy is, a lényeg, hogy olyan dolgokat kóstolhattunk meg, amiknek ezelőtt a létezéséről sem tudtunk. Ezen kívül a nagyon csúcs konyhaművészetnek az egyik legviccesebb és legkreatívabb ismérve, hogy nem tudod megállapítani, hogy mit eszel csupán abból, hogy ránézel. Eheti nyereményjátékunkban azt kell kitalálni, miből készült az alábbi 3 gombóc fagyinak kinéző előétel.

A főételeink már felismerhetőek voltak, és ÚrrrrIstennnn, de finomak. Ebből a szarvassültből 3 raklappal tudnék megenni, a krumplipürét meg nem tudom hogyan csinálták, de valósággal simogatta a szájpadlásomat...

Máté vaddisznópofája meg omlott, iyen szép húsokat már rég láttunk, a Hegyvidék Központ úgy tűnik a jó minőségű húsok fellegvára.

Aztán jött a desszert: nekünk úgy rémlett, hogy valami makadám diósat kértünk, erre egy műzlistálban elénk tettek egy fél gombóc áfonya fagyit némi citrusos panna-cottával.

Kicsit csalódottak voltunk, hogy ilyen icike-picike desszertet kaptunk, s már-már intettünk volna a pincérnek, hogy fizetnénk, amikor elénk rakták A desszertet.

Ezen a tányéron a szürke színnel álcázott makadámdió-mousse, a joghurt szivacs!!! és a mangó sorbet volt a legizgibb. Viszont volt rajta valami nagyon bizarr izű kence is, mint utóbb kiderült kakukkfüves joghurt volt, hát nyeh. Biztos prüszkölt a séf a konyhában, hogy nem értjük a konyhaművészetét, ám de legyen: nem értettük. Szerencsére nem volt ez olyan hangsúlyos, és végtére is jót nevettünk azon, hogy én kecskesajtnak saccoltam a kakukkfüves beütést és akkor nem is írok soha többé gasztroblogot, mert be kell lássam, hogy irtóra nem értek ehhez...

Így jártunk a Tantinál, akinél szuperjól éreztük magunkat, finomakat ettünk és ittunk, az eredeti feltevéseink pedig csak részben bizonyultak igaznak:

1. A kaját valóban nem értettük XD.

2. Senki nem nézett ki minket :)

3. Nem hagytuk ott a gatyánkat és még jól is laktunk :)