Budapest ízei

A Kertem hányattatott sorsa ellenére él és virul, jelenleg az Olof Palme Ház előtti új helyszínen. A tulajok láthatólag mindent megtesznek, hogy ugyanazt a hangulatot kapjuk, mint a régi helyen, kint vannak a színes égők, a színes asztalok, jó a zene, kint a hanglemezekkel díszített pult, a vaslapon meg sül a hús. Sajnos színpad itt nincs, viszont van kivetítő.

Lehet, hogy találtunk egy jó kis foci EB néző helyet? 

Igyekezni fogok nem politizálni, de annyit ide a margóra talán megengedhetek magamnak, hogy a Liget projekt jó néhányunk életét felforgatja kicsit, hiszen aki a Városliget környékén él, szinte együtt lélegzik a parkkal, nagyon, nagyon szeretjük és szabadidőnk jelentős részét itt töltjük: futva, bringázva, sétálva, kutyázva, vagy éppen a Kertemben borozva, épp ezért nem mindegy, hogy mi is lesz belőle a projekt végére... 

Mi általában bringával érkezünk, ha időnk engedi egy pár kört meg is teszünk, mielőtt beülnénk a jól megérdemelt rozé hosszúlépésünket elfogyasztani. Ezúttal azért vágytam kifejezetten a Kertemre, mert egyrészt VÉGRE! olyan idő van, hogy ki lehet ülni, másrészt pedig könnyű vacsorát kívántam, a Kertemben pedig tavaly még isteni volt a grillezett gomolya, gondoltam megnézhetnénk idén is adnak-e. 

Mivel Mátém gyengélkedett, én indultam rögtön a beszerző körútra. Idén is adnak grillezett gomolyát, balkán burgert, csirke burgert, vegyes salátát, semmi olyat. amit friss zöldségekből és vaslapon sült jóságokból ne lehetne összerakni. A rendelés úgy van megoldva, hogy sorban állsz, leadod, fizetsz és kapsz egy cetlit, amivel vissza kell menni a kajáért. A tíz perc amíg készül az étel tökéletesen megfelel arra, hogy begyűjtsd a fröccsöt a szomszédos pultnál. Az ételek a számok alapján készülnek elméletileg sorban egymás után, de érdemes néha rákérdezni, hogy épp hol tartanak. Az én gomolyámat például elfelejtették megsütni, cserébe mikor szóltam, 

akkora sajtot sütöttek, hogy lelógott a tányéromról. 

Ez a mennyei fogás egyszerű, mint a faék, de annál finomabb. Az enyhén füstös gomolya olvadt a számban, üdítő kísérő volt házzá a zöldsaláta és a paradicsom. A salátán semmi dresszing, minden csak úgy natúr formában, semmi flanc. A lepény kenyér pedig pihe-puha kiegészítője a magában kevésbé laktató tálnak. 

Mátém a csirke burger mellett döntött, ez úgy néz ki, hogy a fenti lepénykenyérbe ugyanezt a friss salátát teszik, bele a grill csirkemell és a tetejére tetszés szerint nyomhatod saját magadnak a szószt: majonéz/mustár/ketchup/barbecue, talán még ajvár is van.

Csirke burger

A csirkemell, csirkemellségénél fogva kicsit száraz volt, de összességében

  ez egy nagyon finom minimál burger. 

Egy jó bringázás után nem is kell egyéb, mint egy ilyen, meg egy jó hosszú lépés. 

Jelenleg úgy tudjuk, hogy egész nyáron üzemel a Kertem, bár kezdeti nehézségek még vannak (a mosdó rettentő béna megoldása az Olof Palme házban), reméljük ahogy telnek a napok visszarázódik majd minden a régi kerékvágásba. 

Ha egy jó kis mozgás után könnyű vacsira vágytok és kellemes hangulatra, anélkül, hogy a gatyátok is rámenne, gyertek ki Ti is a Kertembe, és élvezzétek a ligeti lét ezen bájos elemét. 

Kertem
Ár/Érték arány: tök jó :) egy-egy ételünk 1300-1400 forintba került
További info itt: https://www.facebook.com/kertemfesztival/?fref=ts
Cím: Városliget, Olof Palme ház 

Mára szerencsére nem kell Spanyolországig utaznunk ahhoz, hogy tisztességes tapast együnk. Budapesten több helyen is kínálnak tapast, de az eredeti "sörkorcsolya" jelleg itthon nem érvényesül. Kint ugyanis a legtöbb helyen, ha rendelsz egy italt, automatikusan kapsz hozzá valami apró finomságot, és sok helyütt arra is nagyon odafigyelnek, hogy ne kapd kétszer ugyanazt. Így egy borozás, vagy sangriázás végére ritkán marad éhes az ember. A tapas fogalmába rendkívül sok minden belefér, tulajdonképpen bármi, ami kicsi adagokban tálalható, no persze itt is vannak ám alapművek, például a tortilla de patata (tojásos krumpli lepény), a patatas bravas (csípős sült krumpli), a chorizo (kolbász), a serrano (sonka), mini hamburgerek, tintahal karikák, egyik jobb, mint a másik, higgyetek nekem. 

Két nagyon kedves barátnőm is Spanyolhonba szakadt, akiket igyekszem időről időre meglátogatni, így elmondhatom magamról, hogy igazi tapastalattal rendelkezem. Nincs is jobb, mint a teraszon ülve sangriát kortyolgatva friss és minőségi, igazán könnyű és finom ételeket fogyasztani. A barátaiddal, beszélgetve, az egyes tálakból felváltva mazsolázva. Ezt az élményt kerestem, mikor rátaláltam a Padron Tapas Bar-ra a Horánszky utcában. Bevallom, nem először jártunk itt Mátémmal, de az első benyomás annyira kellemes volt, hogy mindenképpen írni akartam róla. Ugyan terasz nincs és ez a nyár közeledtével elég nagy hátrány, az ízek viszont ugyanolyanok, mint 2000 km-rel odébb. 

Kezdjük az alapokkal: Tortilla de Patata

A Tortilla de Patata receptjét egy önkéntes táborban tanultam egy Alicia nevű madridi lánytól. Lassú olivaolajban együtt sütjük a krumpli és hagymakarikákat, ahogy sül, péppé törjük, majd leszűrjük. Ezután összekeverjük felvert egész tojásokkal, és lepényeket sütünk belőle serpenyőben. Akkor menő, ha kívül szilárd, belül pedig kicsit még folyik. Mint mondottam alapmű a tapas műfajban, egyetlen szívfájdalmam a Padronnal kapcsolatban, hogy itt nem akkor készítik, amikor rendeled, hanem hidegen tálalják. Ettől persze az íze még mesés. Így néz ki: 

Ettünk még ezen kívül olajbogyó válogatást, házi kenyeret, sült apró halakat és patatas bravast. A sült apró halak meg voltak forgatva prézliben és olajban voltak kisütve. Én a halrajongó, valamiért most megkívántam, biztosan a mediterrán életérzés kedvéért. A kis halacskák finom ropogósak voltak, egyáltalán nem maradtak zsírosak, etették magukat, csak úgy toltam egyiket a másik után. Ez a tapas Mátémnak annyira nem jött be, zavarta, hogy rajta van a hal feje. Lányos zavaromban még meg is kérdeztem a pincért, hogy most az para, hogy megettem szőröstül bőröstül? De megnyugtattak, lazán lehet őket tolni befelé, isteni. 

Sült apró halak

Patatas bravas

A héten nem csak randink volt, hanem egy pár kedves régi kollégámmal is találkoztam, így ez a hét tökéletes volt arra, hogy a Hadik - Szatyor kettős mindkét felét kipróbáljam. A kávéházi idill tökéletes randihangulatot biztosított, míg a nyüzsgő Szatyor a hangosan nevetős találkozó helyszíne volt.

A Hadik kávéház évszázados múltra tekint vissza, és ezt lehet is érezni. Patinás. Bársony függönyei, kávéházi apró asztalai, meleg színei és a halk zene kellemes intimitást eredményeznek. Kicsit olyan, mintha visszautaznánk az időben, minden lelassul és elhalkul. Az étlapról a tyúkhúslevest választottam fásgaluskával és zöldborsóval, valamint a juhtúrós sztrapacskát bacon chips-szel és marinált lilahagymával, Mátém pedig a bazsalikomos sertésszűzérméket gombatatárral és rizottósüteménnyel. Gombatatár? Az meg mi? Néztünk egymásra és a felszolgáló segítségét kértük. A jelenetről Karinthy és a Rossz tanuló felel jutott eszünkbe, ugyanis az egyébként nagyon kedves pincérfiúnak lövése nem volt arról, hogy mi lesz a tányéron ezen a címen. Azért persze kitalált valamit, ami számára logikusnak tűnt, de nem talált. Annyira azért nem hosszú az az étlap... Mindegy, túltettük magunkat ezen, és a jeleneten jókat kuncogva vártuk az ételt. 

A húsleves nagyon finom volt, lehetett érezni rajta, hogy belefőtt minden, aminek egy tisztességes húslevesbe bele kell főni. Nyilván nem lesz olyan, mint édesanyánké, és húsleves műfajban ezt elég nehéz elengedni, én most megpróbáltam. A leves tele volt fincsi borsóval és fásgaluskával, amiről eddig szintén nem tudtuk micsoda: semmi köze a fához, valójában finomra darált húspéppel kevert galuskatészta, amit beleszaggatnak a levesbe. Fincsi! :) Itt egy kis ízelítő, a tálalás is nagyon tetszett: 

A következő a sztrapacska volt. Nagyon etette magát, ámbár én kicsit szottyosabban szeretem. A bacon chips finom ropogós volt, a marinálás pedig elvette a lilahagyma erős ízét. Tudom, a juhtúró nem mindenkinek a kedvence, de aki alapból szereti, az ebben fogásban sem fog csalódni. 

Mátém sajnos nem járt ekkora szerencsével. Az egyik kedvencét, a sertésszűzérmét rendelte, és hiába volt irtó gusztusosan feltálalva - még a színe is épp jó volt -, sajnos pont egy picivel tovább sütötték, mint kellett volna, ezért kemény és rágós lett. Nézzétek, milyen szép volt: 

Kisgyerekesek, figyelem-figyelem: Olyan bisztró nyílt a hétvégén a szomszédunkban, ahol nem csak a felnőttek érzik jól magukat, hanem a gyerkőcök is. A Thököly út 57/b éppen nem a belváros közepe, de talán ezért is engedhetik meg maguknak az óriási kertet, ahol a gyerekek a felnőttek közelében, mégis teljesen szabadon játszhatnak, csúszdázhatnak és mászókázhatnak. Minket egyelőre leginkább a konyha érdekelt, de tény, hogy a boldog gyerek zsivaj sokat hozzátett a szombat délutáni kikapcsolódásunkhoz. 

Érkezésünket nagy vidámság övezte, a személyzet nagyon kedves volt, mondták, hogy már vártak minket. Ettől a kis gesztustól úgy éreztük magunkat, mintha csak régi ismerősökkel találkoznánk, és kellemes meglepetés volt a nyitási akcióban felajánlott welcome drink is, ami limonádé vagy prosecco volt. Rendes zuglói étterem módjára, itt is kaptunk egy kis előételt, míg a főételekre vártunk: házi kenyeret fűszervajjal. 

Meglepetés előétel

Erre azért bevallom nagy szükség volt, mert a főételre bizony elég sokat kellett várni. Legyünk pozitívak és mondjuk, hogy fog ez még a Kert Bisztróban sokkal flottabbul is menni, mi a nyitás utáni első napon voltunk ott. És egyébként a főételekre szerencsére megérte várni, mikor azokat megláttuk, főleg megettük, akkor kisimultak a várakozás közben szerzett ráncaink. Mátém lazacot evett céklapürével, grill zöldségekkel és spárgával, én pedig a rozé kacsamellet választottam angol zelleres krumplipürével és mézes balzsamecetes eperraguval. Yummie. 

A lazac

A lazac elképesztően finom volt. Olyan finom volt, hogy még nekem is ízlett!!! Óriási nagy szó ez, mivel én nagyon ritkán eszek halat, de ennek ropogott a bőre, belül puha volt és zaftos és remekül passzolt hozzá a céklapüré, ami magában elsőre igen-igen vadnak tűnt. Ha megjegyeztétek magatokban, Kedves Olvasóim, hogy ezzel mondjuk nemigen laknék jól, igazatok van. A Kert Bisztró deklaráltan a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben, és ha az adagok nem is kifejezetten bőségesek, az ételek finomak és ötletesek. Mi Mátémmal úgy hidaltuk át a problémát, hogy kértünk mellé egy adag sült krumplit, majd rátoltuk a desszertet is. 

De ne szaladjunk ennyire előre, mert volt itt még a kacsa. 

Annyira finom volt, hogy csak na, a kacsamell csak úgy olvadt a számban. Ezt az ételt sokszor kombinálják gyümölccsel, ettem már mézes-borsos almával, vagy körtével, de eperrel még soha. Most, hogy itt a szezonja, lehet, hogy még itthon is készítek valami hasonlót, nagyon klappolt a kettő. Az óriási meglepetés viszont az angol zelleres krumplipüré volt. Alapvetően előítélettel álltam hozzá, hogy milyen fura, hogy valami szilárd cucc lesz a pürémben, és kellemesen csalódtam. Friss, üde, ropogós volt a zeller és a fűszeres íze tökéletesen beleillett a kacsa-eper egyébként is szokatlan, de tökéletes harmóniájába.  

Ami a desszertet illeti, kaptam egy fülest, hogy a Kert Bisztróban a grillázstorta nagyon menő, de mikor megláttam a csokimousse-t az étlapon, számomra nem volt kérdés, hogy mivel egészítsem ki ezt a könnyű ebédet.

Csokoládé mousse eperrel

Mikor 2012-ben kiköltöztem Franciaországba, körülbelül az első héten felfedeztem magamnak az addig ismeretlen csoki mousse-t. Azóta is szenvedélyes rajongója vagyok és mivel itthon kevesek kínálják, kapva kaptam az alkalmon. A tálalás olyan szép volt, hogy majdnem sajnáltam hozzálátni, de mikor hozzáláttam, elöntött a boldogság. A tonkababbal fűszerezett étcsokihab annyira finom volt, hogy folyamatosan hümmögnöm kellett, amíg ettem. 

Egy szó, mint száz, a Kert Bisztróban jól főznek, ámbár meg is kérik az árát. A hangulat tök nyugis, a kert felé ülve az ember csupa zöldet, meg teleszájjal vigyorgó gyerekeket lát. Plusz pont a Kert Bisztrónak, hogy intelligens módon a dohányzókat a kertben külön helyezik el a nemdohányzóktól. Ez sajnos nem alapvető ma Budapesten, pedig biztos nem én vagyok az egyetlen, akit zavar a füst. 

A jövőre nézve megtudtuk, hogy hamarosan elérhető lesz az ebédmenü hétköznapokon 11 és 15 óra között, valamint terveznek még kerti grill telepítést és kedd estékre filmvetítéseket is. Nyáron pedig akármi lesz, nagyon kellemes lesz az óriási kerthelyiségben üldögélni, akkor is, ha csak egy kávéra, vagy egy fröccsre vágytok. 

A Kert Bisztró tökéletesen alkalmas arra, hogy az önfeledten játszó gyermekeket biztonságban tudva Apu és Anyu randizzon végre egy nagyot, gyertek el és próbáljátok ki. 

A Kert Bisztro
Ár/Érték: közepes, az ár magas, az adagok nem túl nagyok, cserébe finom az étel
További info itt: A Kert Bisztro Facebook oldala/
Weblap még készül, de itt lesz elérhető: http://www.akertbisztro.hu/
Cím: 1146 Budapest Thököly út 57/b

Mivel a tavaszt legyűrte a borongós és hideg idő, ezúttal forró csokira vágytam. Mit ad Isten, egyik kedves ismerősömnek van is egy csokoládé és limonádé bárja, az AHOY!, amit ezer éve ki akarok próbálni. Eddig csak hallgattam, micsoda sikerrel működik a hely, erősen ajánlott asztalt foglalni, mert a picike üzlet népszerűsége nőttön nő, és enélkül könnyen hoppon és csoki nélkül maradhatunk. 

A fő profil a belga fehér, tej vagy ét csokiból olvasztott, ezerféleképpen turbózható forró vagy jeges csokoládé és a friss gyümölccsel telepakolt befőttes üveges limonádé. Van még ezen kívül smoothie, shake, süti, melegszendvics és waffel. Nem ettük/ittuk végig a menüt, bár szívesen megtettük volna, ámbátor félúton nagy valószínűséggel meghaltunk volna cukor túladagolásban, de boldogan.

Vacsoraidő lévén, én egy sajtos-paradicsomos melegszendvicset ettem, mellé egy 70%-os étcsokoládéból olvasztott chilis-mandulás forrócsokit választottam tejszínhabbal, karamellöntettel és pillecukorral. Tudom-tudom, itt már a heti 3 edzés sem segít... Azért Mátét sem kellett félteni, ő csokitortát evett vaníliafagyival, és Nutellás shake-et ivott hozzá. 

A melegszendvics friss volt és ropogós, a hülye vendéget, aki természetesen én vagyok, remekül kezelte a kedves személyzet, és a kedvemért kihagyták a történetből a rukkolát, pompás volt. 

Mondjuk elég nehéz volt a melegszendvicsre koncentrálni, mikor ott állt mellette ez a forrócsoki költemény: 

Az elején nagyon lekötött a tejszínhab és a karamellaöntet fincsiség, majd belekortyoltam a csokiba, és jött az édes, tömény csoki, majd egyszer csak arcon csapott a chili. Óriási volt! Csillag kolléganőm mesélte, hogy ha a pillecukrot bejátszod a forrócsokiba (ez amúgy tiszta bűvészmutatvány, mert a pohárban alig fér a sok jóság), akkor teljesen megváltozik az állaga. Kis küzdelem árán sikerült is, és Te jó ég!!! - olyan volt, mintha selymet ennék. Nagyon vicces érzés, próbáljátok ki! :)

Máté Nutellás shake-je meglepően sima és üdítően hűs volt, remekül itatta magát. A sötétebb csokicsíkok ellenére az íze egyenletes volt és apró mogyoródarabok is díszítették. Egyáltalán nem volt sűrű, és megtartotta a hamisítatlan Nutella ízt. A csokitorta szintén a könnyebb típusból származott, a vaníliafagyi klasszikus párosításával körülbelül 5 perc alatt eltűnt az én drága vőlegényem tányérjáról. 

Pár perc alatt irtó jó kedvünk lett az AHOY!-ban, az édességek lélekmelengető hatását kiválóan egészítette ki az alapból nagyon barátságos légkör. A kreatív térkihasználás nem a vendégek kárára, hanem a vendégek előnyére válik, a rendelkezésre álló teret úgy sikerült az AHOY!-ban maximálisan kihasználni, hogy közben a forrócsokimámorban úszó fiatalok sem érzik úgy, hogy össze lennének zsúfolva. További mezei piros pont még, hogy a legtöbb ital cukormentes, laktózmentes vagy szójatejes formában is elérhető. 

Mindenkinek teljes szívvel tudom ajánlani az AHOY!-t, mert olyan emberek gyűjtőhelye, akik szeretik a csokit, a limonádét, egymást és Budapestet. 

"Szeretem Pestet, szeretem ahogy ébred Buda!

Ahogy este Örkénylik a duma 

Majd a nap kel és fölfénylik a csoda

& felnézek oda, ahol van mindennek oka 

Szeretem ahogy a vàros pezsdül 

Ezért nem Londont vàlasztom Pestül"

(Pajor Tamás: Szeretem Pestet)